A 21. századi vállalatok legjobbika is csak félkarú óriás informatika nélkül, rugalmasság és hatékonyság tekintetében azonban jelentősek a különbségek ezen a téren. Vajon az évtized végén hogyan néz ki egy jól működő IT szervezet?
Nincsen két egyforma vállalat, és így nincsen két egyforma informatikai megoldás sem. Szükség van-e egy komplett IT-csapatra, vagy a tevékenységek némelyike kiszervezhető; központosított struktúrában dolgozzanak a szakemberek vagy decentralizáltan; rá lehet-e a felhőre bízni az adatainkat, vagy helyben kell megoldani a feladatokat – csak néhány az eldöntendő kérdések közül.
Cikkünkben áttekintjük, milyen érvek szólnak a modern IT-infrastruktúra különböző lehetőségei mellett és mik azok a kihívások, amiket figyelembe kell venni.
Itt az IT-s, hol az IT-s?
A VMware és a Vanson Bourne kutatói érdekes ellentmondásra hívták fel a figyelmet. Miközben a vezetőség több mint kétharmada helyeselte az IT decentralizálását, addig az informatikusok majdnem ugyanekkora arányban inkább a központosított működés mellett tették le voksukat. Érvelésük szerint a decentralizáció megnöveli annak esélyét, hogy nem biztonságos megoldásokat szereznek be, az alkalmazásfejlesztés a vállalati vagy állami szabályozásoknak nem megfelelő módon zajlik, és 56 százalékuk az adatvédelem tekintetében is aggályosnak tartotta a trendet.
Problémát okozhat a központosítás feladását követően a tulajdonviszonyok és az IT felelősségének/hatáskörének világos meghatározása. Ráadásul pénzügyi szempontból sem feltétlenül jó döntés a decentralizáció: a fenti felmérés szerint átlagosan 5,7 százalékkal növelte meg a kiadásokat. Az informatikusok közel kétharmada hiszi, hogy ez az IT-költések duplázódásával jár a szervezeten belül.
Persze a kérdés javarészt okafogyottá válik az IT kiszervezésével. Ettől a szervezetek két dolgot várnak el: a számukra gyakran csupán terhet jelentő informatika nyűgjének ledobásával egyszerre akarnak költséget csökkenteni és rugalmasabb IT-megoldásokat kapni. Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint az előbbi indokot az oursourcingot választók 69 százaléka hozta fel, az üzleti transzformáció érve pedig 64 százalékuk esetében nyomott sokat a latba.
A kiszervezés további előnye, hogy olyan tudás és képességek birtokába kerül a vállalat, amiket folyamatos fenntartás mellett egyébként nem engedhetne meg magának. Kellően jól megválogatott partnerek esetén javulhat a kiberbiztonság szintje és modernebb informatikai környezet biztosíthatja az üzletmentet folytonosságát. Felszabadulhatnak belső erőforrások, tehát a szervezet fő tevékenységére fókuszálhat.
Mindez azonban együtt jár az ellenőrzés elvesztésével (vagy legalább is visszaszorulásával), ami nem ritkán azt jelenti, hogy a szolgáltatás elvárt és ténylegesen megvalósult minősége között jelentős eltérés alakul ki. Ezt a helyzetet tetézi, hogy az informatikai kompetenciák kiszervezése szinte sosincs jó hatással a kommunikáció gördülékenységére. Ráadásul, ha az outsourcing nem csak a másik irodaházban levő IT-cég választásának lehetőségét jelenti, hanem a világ bármelyik szolgáltatója szerepet játszhat a folyamatban, akkor könnyen kulturális vagy szabályozási problémák is felüthetik a fejüket. Ez pedig negatívan befolyásolhatja a vállalati kultúrát, ami végső soron rontja a hatékonyságot és így a nyereségességet.
Biztonság és rugalmasság
A szervezetfejlődés, a felhasználói létszám növekedésével óhatatlanul bekövetkezik az a pillanat, amikor az informatikai eszközök és szolgáltatások hatékony védelme már csak központosított felügyelet mellett valósítható meg. Az ezt kiszolgáló csapat gyűjtőhelye a security operations center, ahonnan a vállalat aktuális biztonsági helyzetét követik figyelemmel. A SOC-ban dolgozók célja, hogy műszaki megoldások és hatékony szabályozás együttesével észleljék, elemezzék a kiberbiztonsági incidenseket és reagáljanak azokra.
Egy jól összeválogatott csoport elsősorban IT-biztonsági elemzőkből áll, de helyet kaphat benne kriptoanalízissel, fejlett kiberbűnözési-elemzéssel vagy éppen malware-visszafejtéssel foglalkozó szakember is. Hatékonyan működő SOC alkalmazásával javulhat a biztonsági incidensek észlelése. A folyamatos, 7/24-ben zajló monitorozásnak köszönhetően a szervezetek hatékonyabban védhetik meg magukat a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben.
A SOC használata tisztán on-premise rendszerben mutatja meg igazi erejét. Napjainkban azonban már szinte nagyítóval kell keresni azokat a szervezeteket, ahol az adatok tárolásának és a feladatok elvégzésének egy része nem nyugszik felhőalapokon. És azokat is, amelyek kizárólag felhőre támaszkodva végzik tevékenységüket. A hibrid megoldások korát éljük, a helyszínen használt informatikát kiegészítő felhőszolgáltatások biztosítják azt a rugalmasságot, amire a legtöbb szervezetnek szüksége van, párosítva azzal a biztonsággal, amit a kritikus adatok házon belül tartása jelent.
A hibrid megoldások legmodernebb változatai képesek együtt élni a vállalkozásokkal, fejlődési görbéjük lekövetésével mindig alkalmazkodva aktuális informatikai igényeikhez. Az olyan lehetőségekkel, mint amit például a HPE GreenLake Flex Capacity kínál, minimálisra szoríthatók a beruházási költségek, elkerülhető a költséges túlméretezés, és a működési kiadások is kordában tarthatók. A pár évente bekövetkező rendszermegújítások révén pedig folyamatosan modern technikai környezet áll a szervezetek rendelkezésére.
Agilisen az IT-ban
Az infrastruktúra rugalmassága azonban nem ér sokat, ha az abban dolgozók nem rugalmasan végzik munkájukat. Az agilitás ezért fontos szerepet tölt be a hatékonyság fokozásában. A jellemzően önszerveződő, heterogén csoportok közötti együttműködés megágyazhat az alkalmazkodó tervezésnek és az evolúciós fejlesztésnek, lerövidítheti a piacra lépés idejét (legyen ez akár szoftverfejlesztés, akár egy más termék vagy szolgáltatás bevezetése) és magától értetődővé teszi a rendszerek folyamatos továbbfejlesztését. Gyors és rugalmas reakciókat képes adni a szervezet az agilis módszertanok alkalmazásával.
A kulcs a jó csapatmunkában, az összes résztvevő bevonásában rejlik, a többi pedig jön magától, ahogy mondani szokták. Nem könnyű ugyanis elsőre eltalálni, hogy az adott szervezetnek pontosan milyen keretekre van szükség. Például, hogy a sprintek hossza egy, kettő vagy három hét legyen – bár kezdetben érdemes rövidebb időszakokban gondolkodni.
Ha azonban a feladatokra gyors és nem várt reakciókat adnak a csapatok, akkor jó az irány. Már a fejlesztés közben módosíthatóvá válik az eredeti elképzelés, nem pedig utólag, a projekt legvégén kell a megváltozott körülményekhez igazodni. Ez a rugalmasság javítja a versenyképességet, a szervezet kompetitív környezetben is helyt tud állni.
Számos előnye van annak, ha az agilitás elfogadása a vezetés legfelsőbb szintjéig jut. A stratégiaalkotás nem szűk határok közé szorított folyamat lesz, hanem folyamatos finomhangoláson eshet át. Az alkalmazottaknak elég bátorsága lesz döntést hozni még a kihívást jelentő projektekben is. A kétértelmű és bizonytalan helyzetek rugalmassággal és gyorsasággal kezelhetővé válnak, illetve a váratlan változások nem nehézségként, hanem az átalakulás lehetőségeként lesznek kezelve.
Ezek a képességek az IT-csapat hatékonyságát jelentősen megnövelik, többek között azáltal, hogy fokozzák a más részlegekkel való együttműködésük készségét. Cikksorozatunk következő részében azt fogjuk kivesézni, melyek az ehhez szükséges, az innovatív szervezeti kialakítást segítő technológiák.
Forrás: bitport.hu
